Petike / Peti / Péter élete

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Nő és egy Férfi, Annának és Ferencnek hívták őket. Anna egy nagyon határozott, kemény nő volt, Ferinek ez mindig is tetszett benne, ezért szeretett belé már az első pillanatban. Kapcsolatuk második évében Feri megkérte Anna kezét, fél évvel később sor került az esküvőre, és ahogyan a „Nagy Könyvben” meg van írva, pár hónappal később Anna közös gyermeküket hordta a szíve alatt. Anna ennek annyira már nem örült…

Annának nem volt könnyű gyerekkora, szülei 4 éves korában meghaltak autó-balesetben és nagyszüleinél nevelkedett, akik nem tudtak rá megfelelő figyelmet szentelni, ezért már nagyon korán kénytelen volt „megkeményedni”, hogy túléljen.

Feri egy átlagos családban nőtt fel szüleivel és két testvérével, ő volt a középső gyermek, mindkét testvérével nagyon jó kapcsolata volt.

Megszületett Anna és Feri egyetlen fiúgyermeke, Petike. Anna nehezen élte meg terhességét Petikével. Úgy érezte nincs felkészülve az anyaságra, mert még nem élt „eleget”. Petike születésével azonban új élet vette kezdetét, melyben már hárman alkottak egy családot. Anna már a terhessége alatt eldöntötte, hogy legkésőbb 1,5-2 év múlva visszamegy dolgozni…munkamániás volt. Megszokta a pörgést, megszokta, hogy egyedül a munkája során érezte, hogy valamit letett arra a bizonyos „asztalra”.

Ez így is történt, Anna és Feri megállapodtak abban, hogy Petikének a bölcsiben lesz a legjobb, ha Anna dolgozó családanya szeretne lenni. Anna sokszor hazavitte a munkát, ezért esténként is dolgozott vacsora után. Ilyenkor Petikének okos kisfiúnak kellett lennie, és csendben játszania. Anna könnyen idegessé vált, ha megzavarták a munka közben. Feri munkája miatt sokat utazott külföldre, ezért ritkán volt otthon, leginkább a hétvégéket tudta együtt tölteni a család.

Teltek az évek, Petike már iskolába járt. Anna nagyon szigorúan vette az iskolai dolgokat, magas volt a mérce. Az ötösnél gyengébb jegyeket nem tudta elfogadni Petikétől, hiszen „Ha rossz jegyeid lesznek, semmire sem fogod vinni ebben az életben, nézd meg, én mit értem el a munkámban, ehhez márpedig tanulni kell!” Petike igyekezett mindig jó jegyeket haza vinni, de néha becsúszott egy-két négyes, és nagy ritkán egy pár egyes is. Ilyenkor Anna nagyon haragudott Petikére, hogy még erre sem képes, pedig semmilyen más dolga nincs ebben az életben, mint tanulni. Petike megtanulta, hogy Anna csak akkor szereti, ha tökéletes mindenben. A tanulásban, a sportban, a beszédben, az öltözködésben, Petike pedig megtanulta egy életre, hogy (anyai) szeretet csak akkor jár neki, ha előtte teljesített. „A szeretetet és a tiszteletet ki kell harcolni, azt sosem adják ingyen!”, mondta neki mindig Anna.

Mit csinált ilyenkor Feri? Feri többször próbált Annával beszélni arról, hogy hát mégis csak gyerek, hibázhat, tévedhet, nem baj, ha néha becsúszik 1-2 rosszabb jegy, ha utána kijavítja magától. Anna ezt mindig támadásnak vette, hogy őt kioktatják a gyereknevelésről, és hogy különben is, ezért majd még hálás is lehet Petike, ha felnő és nem utcaseprő lesz belőle. Teltek az évek, az elvárások mércéje egyre magasabbra és magasabbra került Petike teljesítményével szemben.

Peti a város legjobb gimnáziumába nyert felvételt, ahol 2 nyelvet tanult, és minden tárgyból kitűnőre állt. Több iskolai és kerületi versenyt nyert, nagyon okos és talpraesett sráccá cseperedett, aki számára nem volt lehetetlen. Más választása valójában nem nagyon volt, mint teljesíteni, hiszen édesanyja részéről csak ilyenkor érezte az elismerést és a szeretetet. Petinek pedig nagyon fontos volt, hogy ezeknek az elvárásoknak megfeleljen, hiszen anya csak egy van, érte az embernek bármit és mindent meg kell tenni. A kedvében kell járni. Ha szomorú, akkor fel kell vidítani. Ha dolgozik, vagy ha ideges, csendben kell maradni. Ezek voltak a szabályok. Ha ezeket Peti betartotta, nem volt baj. Ha nem tartotta, Anna napokig nem szólt hozzá, érzékeltetve azt, hogy Peti „megszegte” a játékszabályokat.

Peti 23 éves volt, amikor az édesapja, Feri szívrohamban életét veszítette. Óriási fájdalom volt ez az egész családnak, Anna és Peti is padlóra kerültek Feri elvesztésétől. Anna hónapokig nem érezte képesnek magát a munkára, ezért Peti az egyetem mellett diákmunkát vállalt, hogy legalább a rezsibe be tudjon szállni. Fontos volt számára az édesanyja, hiszen annyi mindent köszönhet neki, ha Ő nincs, akkor nem lenne sehol sem, nemhogy az ország egyik legelismertebb egyetemén. Ez volt a legkevesebb, amit az édesanyjáért tehet, nem esett nehezére. Sok időt töltöttek együtt, mert Anna soha nem nézte jó szemmel, ha Peti más programot szervezett magának a barátaival vagy az éppen aktuális barátnőjével.

npo_2.jpg

Péter 30 éves korára már meglehetősen szép karriert futott be egy nagy multi egyik középvezetőjeként. Egész életében kőkeményen tanult azért, hogy ezt a célt elérje. Fontos volt számára, hogy elismerjék az eredményeit, ezért rengeteg áldozatot is tett: túlórázott, éjszakánként is a klaviatúrát ütötte a fontos, határidős pályázatok leadása miatt. Ő volt a legjobb a csapatban, és amikor a főnöke megdicsérte az eredményei miatt, azt érezte, végre ő is lehet valaki.

Péter 32 évesen megismerkedett Zitával egy céges buli alkalmával. Péter addig már több párkapcsolaton volt túl, de egyik sem volt felhőtlen. Péter sokszor azt érezte, hogy a másik nem támogatja, nem ismeri el semmiben, és a kapcsolatok egyoldalúságára hivatkozva vetett véget rendszerint azoknak. Zitát elbűvölte Péter éles esze és tanultsága, nem beszélve arról, hogy Péter az első pillanattól kezdve tenyerén hordozta őt. Zita órákig tudta csillogó szemekkel nézni és hallgatni Pétert, miközben a különböző utazásairól mesélt, vagy éppen csak az aktuális munkanapjáról számolt be. Zita érezte, hogy Péternek nagyon fontos, hogy végig hallgassák és támogassák céljai elérésében, ezért mindent megtett azért, hogy Péter nyugodt, csendes és kiegyensúlyozott körülmények közé térjen haza egy nehéz munkanap után. A korai összeköltözést további 3 hónap után egy leánykérés követett egy luxusutazás alkalmával. Olyan volt ez Zita számára, mint egy tündérmese, minden olyan tökéletes…(nek tűnt). Egészen addig a pillanatig, amíg vissza nem értek a nyaralásról.

npo.jpg

Pétert mintha kicserélték volna, állandóan ideges volt és feszült, Zita soha nem tudott eléggé megfelelő vacsorát készíteni vagy megfelelően jól és vonzón kinézni, nagyon nehezére esett kezelni Péter hangulatingadozásait. Egyszer a mennyországot élte meg vele, de később a poklok poklát is megtapasztalta, amikor Péter elutasító volt és kritizálta őt. Zita nem értette mi a baj, és magában kereste a hibát, hiszen biztosan ő csinál valamit rosszul. Péternek sokkal stresszesebb a munkája vezetőként és muszáj támogatnia a szerelmét ebben, ki más támogatná őt teljes vállszélességel, mint ő? Egy nőnek ez a dolga, ezt Péter is többször említette. Többek között ezért is tudta olyan könnyen rábeszélni Zitát, hogy hagyja ott a munkahelyét, hiszen Péter jól keresett. Zita így legalább még nagyobb figyelmet tudott arra szentelni, hogy Pétert támogassa és minden nap friss vacsorával várja otthon. Egy idő után Zita már nemhogy dolgozni nem ment, de már egyre kevesebb barátjával tartotta a kapcsolatot, ugyanis Péter szerint mindegyik egy rosszindulatú ember volt, akik Zitát ellene akarják fordítani….Zita ehhez pedig szépen alkalmazkodott. Fontos volt neki Péter, Péter szeretete és gyengédsége és ezért bármit képes volt megtenni. Még akkor is, ha ebből ritkán kapott. Pedig milyen szép volt az eleje, amikor Péter még gyengéd volt és figyelmes. Amikor rózsacsokorral lepte meg a közös munkahelyükön, amikor romantikus vacsorára vitte őt és először vallott szerelmet, amikor minden olyan könnyed volt és mesébe illő… mi történt azóta? Mi változott? Okkal tehette fel a kérdéseket Zita, hiszen ő nem ebbe az emberbe szeretett bele.

Hogy mi változott?

Semmi.

Péter Nárcisztikus.

 

instagram: narcizmus_ellen