A Nárcisztikus személyiségzavar elmélete

Az első bejegyzésemben ígértem, hogy írok egy kicsit részletesebben a Nárcisztikus személyiségzavar ismertetőjegyeiről és különböző megnyilvánulási formáiról. A téma véleményem szerint meglehetősen összetett és bonyolult, hiszen a különböző irányzatok/felfogások is másként rendszerezik a megnyilvánulási formákat. Minél többet olvasok a témában, egyre inkább összekeverednek a gondolataim a sokféle megközelítéstől, ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálok a továbbiakban – a teljesség igénye nélkül - egy kicsit „konyhanyelven” fogalmazni, így nekem is könnyebb. Nem vagyok pszichológus/pszichiáter, nem tartom magam szakembernek a témában. Személyes érintettségem miatt ástam bele magam ebbe a témakörbe, ezt feldolgozva szeretném összefoglalni az általam legfontosabbnak vélt információkat. Fontosnak tartom kiemelni, hogy ezeken kívül számos értelmezés létezik még.

Arra gondoltam, hogy először egy kicsit az elméleti hátteret boncolgatnám, majd a további bejegyzéseimben az általam olvasottak és tapasztaltak alapján fejteném ki a Nárcisztikus személyiségzavar családi/párkapcsolati/munkahelyi vonatkozásait.

Nem szeretnélek fárasztani benneteket az ókori görög mitológiával és a szó eredetével, aki erről szívesen olvasna, a wikipédián találhat róla egy messzebbről induló magyarázatot. 

A DSM-5 Személyiség Leltára (The Alternative DSM-5 Model for Personality Disorders, 2013) a személyiségzavarok különböző fajtáit hivatott osztályozni és mérni. Ennek lényege, hogy a maladaptív (nem megfelelően/rosszul alkalmazkodó) személyiségvonások felerősödése és több ilyen vonás együtt állása adja ki azt a profilt, ami meghatározhat egy adott személyiségzavart.

A Nárcisztikus személyiségzavar a DSM rendszerén belül a személyiségzavarok kategóriájába, azokon belül is a B-csoportba, azaz az emocionális, dramatikus típusú patológiák közé sorolható (ugyancsak ebbe a csoportba sorolható az antiszociális-, a borderline- és a hisztrionikus személyiségzavar is).

A DSM Nárcisztikus személyiségzavarral kapcsolatos diagnózisa több lábon áll, a kritériumrendszer meghatározza a legáltalánosabb és legátfogóbb tüneteit a problémának (nagyzás, csodálat igénylése, empátia hiánya) annak megjelenési területeit (fantázia vagy viselkedés) és a kialakulásának legvalószínűbb és legtipikusabb idejét. Ezeken kívül a DSM leír kilenc olyan konkrétabb jellemzőt, melyek közül ha öt megjelenik egy adott ember személyiségében, akkor Nárcisztikus személyiségzavarról beszélhetünk:

 

  • saját fontosság érzékeltetése és nagyzolás (pl. saját teljesítményét, tehetségét eltúlozza, megfelelő teljesítmények nélkül is elvárja, hogy kiválónak ismerjék el),
  • gyakran fantáziál határtalan sikerről, szépségről, hatalomról, éleselméjűségről vagy ideális szerelemről,
  • azt hiszi, hogy különleges, unikális teremtmény, akit csak hozzá hasonló, a társadalmi ranglétrán magasan álló emberek (vagy intézmények) érthetnek meg, vagy kellene társuljanak vele,
  • túlzó mértékű csodálatot vár el,
  • feljogosultság érzése, azaz indokolatlanul különlegesen kedvező bánásmódot, vagy az elképzeléseivel való együttműködést vár el,
  • interperszonálisan önző, azaz kapcsolataiban másokat kihasznál, hogy saját céljait elérje,
  • empátia hiányzik: képtelen felismerni és átérezni mások érzéseit és szükségleteit,
  • sokszor és mélyen érez irigységet, vagy azt hiszi, mások irigykednek rá,
  • gőgős, fennhéjazó magatartás vagy attitűdök.

 

kepkivagas01.JPG


A kutatások szerint a patalógiás (kóros) Nárcizmust – avagy a Nárcisztikus személyiségzavart - a nem kielégítő szülői gondoskodás alakítja ki: a szülő a szimbiózis időszakában nem képes a csecsemőt megnyugtatni, a gyakorlási periódusban nem mutat (vagy ha mégis, akkor csak hiányosan) érzelmi elköteleződést a gyermek felé, míg az újra közeledéskor hiányzik az empátiás támogatás.

Heinz Kohut a Nárcisztikus személyiségzavart egyfajta fejlődési elakadásnak tekinti, melynek háttere az, hogy a szülő (legtöbb esetben az anya) valamiért képtelen a gyermek érzéseinek visszatükrözésére, így a gyermek nem tapasztalhatja meg ezt a fejlődés szempontjából döntő fontosságú lépést. Ennek a hiánynak hatására létrejön egy „hamis én”, mely tele van dühvel és haraggal, illetve a nagyzásos fantáziákkal, hogy ezek megóvják az éretlen és törékeny, személyiséget. A „hamis én” egyrészt a későbbiekben az arroganciára, gőgösségre és a hencegésre való viselkedési hajlamot hívhatja életre, vagy pedig alacsonyabb önértékelés, kezdeményezőkészség hiánya és gyakori levertség formájában is jelentkezhet. A (patalógiás/kóros) Nárcisztikus személyt összefoglalva tehát az elismerés iránti csillapíthatatlan éhség jellemzi, amivel a saját belső hiányosságait próbálja a környezetében megtalálni és a magáévá tenni.

A nem megfelelő neveltetés során a Nárcisztikus személy olyan negatív sémákat és attitűdöket sajátít el, amelyek torzítják a világ reális észlelését. Ebből ered a Nárcisztikusokra jellemző torzítás: meggyőződésük, hogy mivel utánozhatatlanok és különlegesek, ezért nekik különleges bánásmód jár minden helyzetben, sőt, ők gyakorlatilag a szabályok felett állnak, bármikor megszeghetik azokat. Másokat alsóbbrendűnek tekintenek, maguk alá rendelnek, a környezetük csupán csak azt a célt szolgálja, hogy csodálják a Nárcisztikus személyt. Ezekből adódóan meghatározó jellemzőjük a megállás nélküli manipuláció, a másokkal való versengés, mások kihasználása és a(z írott, vagy íratlan) szabályok gyakran történő felrúgása.

A Nárcisztikus személyiségzavar megnyilvánulási formáit tekintve több megközelítés alapján osztályozták már, melyet az alábbi táblázat foglal össze röviden: 

Freud

1914

primer / szekunder

Bursten

1973

sóvárgó / paranoid / manipulatív / fallikus

Kohut és Wolf

1978

mirror-hungry / contact-shunning / merger-hungry

Millon

1996

elvtelen / amórus / elitista / kompenzatív

Akhtar és Thompson Cooper 

1982

rejtett / nyílt

Pincus AL. 

2009

grandiózus / vulnerábilis

 

A grandiózus (nagyzó) – vulnerábilis (sebezhető) megközelítés a klinikai kutatásokban már régóta jelen van. A megkülönböztetés a kórosság formáját fejezi ki: a Nárcisztikus személy eltúlzott önértékelése mániás és impulzív módon jelenik meg, ami a társas kapcsolataiban okoz gondot (grandiózus) vagy a személy hiperérzékeny módon reagál bármilyen kritikára és állandóan kevésnek érzi magát, mely hosszabb távon óriási szorongást és depressziót okoz, illetve az érzékenységre és a sértődékenységre való hajlam miatt ez a viselkedési forma is negatív módon hat a társas kapcsolatokra (vulnerábilis).

A grandiózus Nárcisztikus személyiségzavar főbb jellemzői:

  • agresszív
  • makacs
  • szókimondó
  • nyugtalan
  • felvágós
  • köntörfalazó
  • inpulzív
  • énközpontú
  • hazug

A vulnerábilis Nárcisztikus személyiségzavar főbb jellemzői:

  • aggódó
  • (túl) érzelmes és érzékeny
  • védekező
  • ideges / szorongó
  • keserű
  • feszült
  • panaszkodó
  • függő
  • rosszkedvű

Mindkettőre általánosan jellemző:

  • önkényes
  • intoleráns
  • kegyetlen
  • vitatkozó / lázadó
  • hasznonleső
  • öntelt
  • követelőző
  • harsány

A rossz hír az, hogy a Nárcisztikus személyiségzavar gyakran más zavarokkal is párosulhat, ezáltal még komplexebbé téve a problémát. Az alábbi rövid táblázat azt mutatja be, hogy a Nárcisztikus személyiségzavar milyen egyéb személyiségzavarral társulhat a gyakorlatban:

szorongásos zavarok

3 %

depresszív hangulatzavarok

4 %

major depresszió vagy disztímia

42-50 %

bipoláris zavar

5-12 %

szerhasználat és szerfüggőség (különösen kokain)

24-50 %

hisztrionikus személyiségzavar

53 %

borderline személyiségzavar

47 %

paranoid személyiségzavar

36 %

elkerülő személyiségzavar

36 %

antiszociális személyiségzavar

16 %

  

Folytatás egy újabb bejegyzésben várható, köszönöm a figyelmet!

 instagram: narcizmus_ellen