Nárcizmus - a "Prototípus"

Bánki György pszichiáter könyve volt számomra az a forrás, ami a legérthetőbben és kellő részletességgel mutatja be a Nárcisztikus személyiség jellemzőit és kialakulásának „tökéletes” körülményeit. Ezért úgy gondoltam, hogy erre támaszkodva írok egy bejegyzést arról, hogy miről ismerhetjük fel a Nárcisztikust a hétköznapokban.

Fontos kiemelni, hogy nem mindegy, hogy Nárcisztikus személyiségvonásokról vagy Nárcisztikus személyiségzavarról beszélünk. Elvileg minden „normális emberben” van egy bizonyos fokú Nárcizmus, ami még egyáltalán nem jelenthet kóros mentális betegséget. Sok múlik azon, hogy ezek a vonások mennyire intenzíven jellemzőek ránk.

Ebben a bejegyzésben – egy kicsit eltúlozva, mert állítólag ilyen ember nincs, akire mindez egyszerre lenne jellemző… mondjuk, ezzel tudnék vitatkozni….:) – egy csokorba gyűjtöttem azokat a tulajdonságokat, amik megjelenése utalhat Nárcisztikus személyiségzavarra.

A hétköznapi helyzetekben a Nárcisztikus, ha társaságban van, többnyire keresi a feltűnést, szereti magára vonni a figyelmet, dominánsnak tűnik. Kezdeti fellépése általában magabiztos, tele energiával. A figyelmet mind pozitív mind negatív formában kiválthatja. Akár az is előfordulhat, hogy másokra erőltet dolgokat, amiket valójában csak ő akar.

Óriási szabadságigénye van, szívesebben megy bele olyan kapcsolatokba, amik nem feltétlenül az érzelmekről szólnak. Biztonsági játékos, aki szeret több vasat tartani a tűzben. Elsősorban az vezérli a Nárcisztikust, hogy mindig győztes pozícióban legyen, ugyanakkor folyamatosan gyengítse a másikat. (Kicsit olyan érzésem van, amikor erre gondolok, mint amikor a kígyóméreg szép lassan bénítja le a tested… )

A Nárcisztikussal a kapcsolat elején minden olyan tökéletes és mesébe illő, hiszen ilyenkor a kampányidőszak alatt férkőzik a bizalmadba, hogy ezt követően kizsarolja belőled a számára sosem elegendő/megfelelő viselkedést. Ezt a működést hívják Nárcisztikus „hintának”, mert közeledések-távolodások, jó és rossz időszakok váltják meglehetősen gyakran egymást. Így éri el a Nárcisztikus, hogy a partner totálisan elveszítse józan ítélőképességét, később önbecsülését (is).

Amikor valami nem úgy történik, ahogyan ő akarja, úgy érezheted, hogy a szőnyeg szélére vagy taszítva és ha kúszva-csúszva-mászva kérnél bocsánatot, sem lenne elég a „kiengeszteléséhez”. Ha veszekedés van, akkor minden áron azt bizonyítja, hogy ez (is) a te hibád volt, és különben is még ő háborodik fel, hogy te hogy beszélsz. A végén már konkrétan magadban keresed a hibát, hogy valamit mégis csak te basztál el? Aztán mivel te nyugalmat és jó hangulatot szeretnél, a végén megpróbálsz a kedvében járni…majd ő nagy nehezen „megkegyelmez” neked, de ez sem lesz ingyen… Kiengesztelő kúra kell kezdetét vegye, aminek során ő a Király/Királynő, te pedig a pornépből egy szerencsétlen szolga, aki könyörög az ő fenséges bocsánatáért és mindent megtesz azért. Ha úgy döntesz, kiállsz magadért, képes napokig kísértetként közlekedni körülötted és minden szempontból szeretetmegvonással büntetni.

Nem szeretettel próbálja maga mellett tartani azokat a „barátokat” vagy társat, akiket megfelelően „hasznosnak” ítél meg, hanem többnyire manipulálással, játszmázással, (érzelmi) zsarolással, fenyegetéssel és hazudozással. Viselkedésének következtében az „áldozatok” gyakran szoronghatnak, azt érezhetik, hogy bármit tesznek, bárhogy viselkednek, soha semmi nem elég megfelelő a másiknak. Kapcsolataiban kizsákmányoló, a saját komfortja mindig is az első helyen áll az életében. Ezt ha nem is dominanciával, de akár passzív módon is képes elérni, pl. mártír magatartással. Mindent számon tart, amit valaha adott valakinek, és ha érdeke úgy tartja, bármikor és akárhányszor benyújthatja a számlát. Semmi sincs nála ingyen, és ha ad is valamit, azt sem véletlenül teszi.

Olyan szabályokat állít fel a környezetében, melyeknek saját maga sem képes/akar megfelelni. Minden szabály megszeghető, minden ígéret letagadható függetlenül attól, hogy az adott eset évekkel vagy csupán percekkel azelőtt történt. Sokszor lehet olyan érzésed, hogy egy vita/veszekedés során egyszerűen képtelen vagy fogást találni rajta, mert amint számára kellemetlenebb kérdést/témát súroltok, elkezd ugrálni a témák között vagy hirtelen minősítget, a lényeg az, hogy ő az adott szituációból nyertesként kerüljön ki, miközben a földbe tipor szavakkal (is).

Irtózik az átlagosságtól, ezért gyakran választ extrém vagy nem mindennapi sportot, tart különleges állatot vagy végeztet magán plasztikai műtéteket – hiszen az öregedést is nehezen viseli. Amikor a dicséretek forrásai elapadnak, a különböző közösségi média által nyújtott platformok (Facebook, Instagram, Twitter, stb.) válhatnak eszközzé abban, hogy a szükséges visszajelzéseket megkapja a közönségtől. A negatív kommenteket rendszerint törli. Azokat, akik nem értenek egyet vele és nincs már hatása fölöttük, egy idő után teljesen ignorálja. Tőlük már nem érkezik az a minőségű és mennyiségű elismerés, ezért új forrásokat keres. Addig vagy jó, amíg bólogatsz neki, mint egy idomított fóka és esetleg még szórakoztatod is, de ami a legfontosabb, mindenképpen légy hasznára! Vicces, nem? Nem…

marcionavegantes-atrair-clientes.jpg

A Nárcisztikus paranoiás és üldözési mániás, mindig attól fél, hogy őt kizsákmányolják, becsapják, hazudnak neki, megcsalják, és ha egyszer ezek egyikével vádolja a másikat, annak ellenkezőjéről az életben nem fogja meggyőzni. Legbelül egy nagyon bizalmatlan ember, aki megtámadja, kigúnyolja, megbántja, vagy egyszerűen csak faképnél hagyja azt, akire megharagudott. Nem képes kontrollálni ilyenkor magát, sértegetésekben határ a csillagos ég. A valóságot kitekeri, az áldozat sokszor már magát gondolja őrültnek. Tényleg olyan ez, mint a kígyóméreg… az a célja, hogy teljesen megzavarjon, míg elkezdesz egyre ügyetlenebbül funkcionálni.

Van olyan Nárcisztikus, aki a dominanciára törekszik és teszi mindezt, van, aki „csak” a dicséretre és csodálatra hajt és van olyan is, aki sunyi módon, megtévesztve környezetét a szegény gyámoltalan köntösébe bújva vívja ki mások védelmét és támogatását, hiszen vele annyi rossz dolog történt már, hogy a világ tartozik neki. Rá mindig tekintettel kell lenni, mert ő érzékeny, de amint fordul a kocka… ha történik velünk valami fontos vagy szükségünk van a támogatására, nem biztos, hogy meg is kapjuk. Ez az éppen aktuális hangulatától függ és attól, hogy milyen haszna származik belőle a jövőben.

Nem értjük, hogy miért bánt, amikor szerethetne is. Ha kiállom a 7 próbát, ha kibírom és megküzdök a bizalmáért és bizonyítok, akkor majd jobb lesz! De az a pillanat sosem jön el. Az álmok és az ígéretek beteljesületlenek maradnak, cserébe a kizsákmányolás és az érzéseinkkel/érzelmeinkkel való visszaélés pedig igenis valódi lesz.

instagram: narcizmus_ellen